"Semmi sem annyira rossz, hogy ne tudna tovább romlani."
Arthur Bloch
Az alábbiakban elemezzük egy elképzelt devizahiteles térténetét és találjunk magyarázatot a "mi miért történt?" és a "mit lehetett volna tenni?" kérdésekre.
Főhősünk a virágzó gazdaság és a társadalmi jólét közepette, 2006 elején úgy döntött, hogy megengedhet magának egy kis banki kölcsönt, amiből rendberakatja a kertjét, kicsinosítja a házát. Ehhez 3 millió forintra volt szüksége. Ellátogatott a kedvenc bankjába, ahol előadta a kérését. A történet adta magát, 3 millió forint hitelre van szükség, és lehet jelzálogot terhelni az ingatlanra, tehát fedezet is van. Az ügyintéző két kérdést tett fel: forintban, vagy devizában kér-e illetve milyen futamidőre. Az ügyfél - mivel nem ez volt a szakmája - nem értett a pénzügyekhez, így azt a választ adta, ami talán a legtöbbünkben először megfogalmazódna: megkérdezte melyik az olcsóbb, az majd jó lesz. Persze az ügyintézővel folytatott beszélgetésben elhangzott az "árfolyamkockázat" kifejezés, de akkor még nem tudta, hogy ez mit is jelent igazából.
Így a választott hitel paraméterei: 3 millió forint, 240 hónap, ingatlan jelzálog fedezet, CHF deviza alapon, THM 9%. A hitel kezdő törlesztője így havi 26 ezer forint volt. Ebből az emberünk leszűrte azokat a részeket, amiket értett: 3 millió forintot kap, majd húsz évig havi 26 ezer forintot kell visszafizetnie, DE - ahogy a kedves ügyintéző hölgy is említette - az a 26 ezer forint akár egy kicsit ingadozhat is, mert az árfolyam változik.
Ahogy teltek a hónapok, a törlesztő részlet tényleg ingadozott valamennyit, volt 25-től 32 ezerig mindenféle, majd egy idő után már nem is nagyon ment 30 alá, s bő 4 év után elérte a 38 ezer forintos havi összeget, az addigi tetőpontot.
Ekkor váratlanul nagyobb összeg - éppen 3 millió forint - ütötte történetünk főszereplőjének markát. Gondolta, hogy akkor végtörleszti belőle a tartozását, majd a maradékból még vesz magának egysmást. Felkereste a bankot, ahol legnagyobb meglepetésére azt az információt kapta, hogy fennálló tartozása mintegy 4 millió forintot tesz ki, annak ellenére, hogy bő 4 év alatt majd' 1,5 millió forintnyi törlesztőrészletet fizetett be.
A történet folytatása pénzügyi szempontból már nem érdekes.
A kérdés, hogy hibázott-e vagy visszaélt-e a helyzetével a bank? Illetve milyen lehetőségei lettek volna az ügyfélnek, hogy elkerülje ezt a helyzetet?
A tisztánlátás kedvéért olvassuk újra az eseményeket némi magyarázattal.
Főhősünk felvett 19.500 CHF hitelt (amiért akkor éppen 3 millió forintot kapott), 240 hónapra, 9%-os kamattal, 160 CHF (ami akkor éppen 26 ezer forintot jelentett) havi törlesztőrészlettel. (A számításhoz hozzávetőleges - 155-165 HUF/CHF - akkori deviza vásárlási és eladási árfolyamot használtam.)
A törlesztő részlete valójában nem változott, végig 160 CHF-t törlesztett havonta, viszont forintban vonták a részletet, ami jelentősen ingadozott az aktuális CHF/HUF árfolyamtól függően.
A rendkívül hosszú futamidő (240 hónap) azt jelenti, hogy a hitelfelvevő a kezdő kamatnál csupán minimálisan magasabb törlesztő részletet vállalt (a kamaton felül alig vállalt tőke törlesztést), azaz az első jópár évben lényegében alig csökkent a tőketartozása.
Ha csökkent - még ha csak kicsit is - a tőketartozás, akkor hogy lehet, hogy most mégis többel tartozik? Itt a deviza játsza a kulcsszerepet. Ugyanis az eredeti tőketartozása 19500 CHF volt. Ez nagyon lassan csökkent 18600 CHF-ra jó 4 év alatt. Igen ám, de a devizaárfolyam közel másfélszeresére emelkedett (számoljunk 215 CHF/HUF-tal), így a forintban mért tőketartozása jelenleg közel 4 millió.
A levezetésből látszik, hogy a bank nem csalt, nem élt vissza a helyzetével, és nem terhelt indokolatlan összegeket az ügyfélre. (Egy esetleges deviza hitel kamatemelés szándékosan nem szerepel a történetben, mert ott egészen új tényezők lépnének be a képbe.)
Mit lehetett volna másképp csinálni?
- A tőketartozás sokkal nagyobb ütemben csökkent volna, ha rövidebb futamidőt választ, de ez persze magasabb havi törlesztéssel járt volna.
- Felvehette volna a kölcsönt forint alapon. Annak lényegesen magasabb a kamata (akkoriban 15%-kal lehetett számolni), így a kezdő törlesztője azonos (240 hónap) futamidővel 40-42 ezer forint lett volna, viszont a tőketartozása forintban mérve folyamatosan csökkent volna.
Látható, hogy a teljes futamidőt tekintve egyelőre sokkal alacsonyabb törlesztőrészleteket fizetett devizában, mint forintban tette volna. Viszont az ügyintéző valószínűleg nem, vagy csak felületesen említette, hogy az árfolyamingadozás nem csak a havi törlesztőt érinti közvetlenül, hanem a tőketartozás forintosított értékét is. Amennyiben a teljes futamidőt végigtörleszti mindig az éppen aktuális árfolyammal, akkor ennek nem lenne semmilyen jelentősége, viszont ha idő közben akar kiszállni, akkor azonnal, egyben látható az árfolyamváltozásból adódó vesztesége.
Amennyiben a helyzetet - legalább részben - a bankokra akarjuk kenni, akkor elsősorban ott támadhatóak, hogy az ügyintézők nem tájékoztatták kellően az ügyfelet. Ezt részben a bankok pénzéhsége (megfelelő tájékoztatás esetén egy esetleges ügyfél még a végén meggondolja magát és nem, vagy csak kisebb hitelt vesz fel), részben pedig az ügyintézők hozzá nem értése és képzetlensége magyarázza.
