"Addig jár a korsó a kútra, míg be nem kötik a vizet."
Fussunk neki még egyszer a gonosz bankok teóriának.
A mai történetünk arról szól, hogy miután felvettünk egy jelentősebb hitelt és évekig szorgosan fizettük, hogy lehet mégis az, hogy a bankok nem akarnak segíteni, amikor bajbajutunk.
Már a legelején tisztázzuk, hogy ugye nem várjuk el a bankoktól, hogy jótékonysági intézmények legyenek?
Ha ebben meg tudunk állapodni, akkor a feladatunk az, hogy járjunk utána, mi az elképzelhető legnagyobb engedmény, amit egy bank nyújthat és hogy ez valójában elég segítség lehet-e számunkra, vagy sem.
A hitel költsége, azaz a nálunk kölcsönben lévő pénz ára minden napra/hónapra megegyezik ennek a pénznek az időarányos kamatával. Azaz ha 5 millió forint a tartozásunk és 9%-os éves kamatot állapítottak meg a hitelhez, akkor egy hónap használat ára 5.000.000 * 0,09 / 12 = 37.500 Ft. Ha a hitelből már 2 milliót visszafizettünk (fontos, hogy a hitel tőkéből fizettünk ennyit és nem pedig ennyi törlesztőrészletet fizettünk be), akkor már csak 3 millió forint van nálunk kölcsönben, aminek a havi költsége a fenti számítással 22.500 Ft.
Amikor azt vizsgáljuk, hogy a bank hogyan segíthetne nekünk, először azt kell kiszámolni, hogy a még vissza nem fizetett hitel tőkének mekkora a havi kölcsön költsége. Hogyha havonta pontosan ennyit fizetünk a banknak, akkor ő egy kicsit sem kerül közelebb a kölcsönadott pénzéhez, csupán annak a bérleti díját kapja meg.
Ebből értelemszerűen következik, hogyha a pénzintézet nem szeretne újabb kölcsönt nyújtani az eddigieken felül, akkor a maximum, amit segíteni tud, hogy a probléma átvészeléséig megengedi, hogy csupán a pénz bérleti díját (a kamatot) fizessük és azon felül plusz tőkét ne törlesszünk.
Egyes bankok a válságra való tekintettel hajlandóak még lejjebb engedni a törlesztőket, de ennek igen komoly ára van. Ha kevesebbet fizetünk egy hónapban, mint amennyi a nálunk lévő pénz kamata, akkor a bank lényegében a bérleti díjra újabb kölcsönt ad nekünk. Azaz amennyivel kevesebbet fizetünk a kamatnál, annyi kölcsönt veszünk fel, ami abban számszerűsödik, hogy nő a tőketartozásunk. Ez sem a banknak, sem pedig az ügyfélnek nem túlságosan jó, hiszen az előbbi egyre távolabb kerül attól, hogy visszakapja a kölcsönadott pénzét, míg az utóbbi hátán egyre nagyobb a teher.
Mikor tud igazán segíteni a bank a bajbajutotton?
Ahogy láthatjuk, hogyha a bank nem kezd el adakozni, akkor a segítség annyit jelent, hogy a tartozásunk törlesztését átmenetileg minimalizálhatjuk, s csak akkor folytassuk a teljes törlesztést, amikor már rendbejöttek a körülmények. Sem a bank, sem az ügyfél számára nem jó opció, hogyha a tartozás elkezd tartósan nőni, hiszen ezzel egyre kilátástalanabb lesz a helyzet. Az aktuális törlesztőrészlet minimalizálása a kamat mértékéig már életképesebb. Ilyenkor bár nem csökken a tartozás, de nem is nő.
Mennyi könnyítést jelenthet a csak kamat fizetés?
Erre általánosságban nem lehet válaszolni, függ a hitelfelvétel eredeti futamidejétől és attól, hogy mennyi ideje törlesztünk. Amennyiben rövid volt a futamidő (max 10-12 év), vagy hosszabb volt, de már csak max. 10-12 év van hátra belőle, akkor viszonylag jelentős mértékben (látatlanban nem lehet pontosat mondani, de min. 40% körül) tudunk átmenetileg faragni a törlesztőn.
Mikor válik kilátástalanná a helyzet?
Hogyha a hitel futamidőnkből még több, mint 15 év van hátra, akkor a törlesztő részletünk legnagyobb részéből már most is a kamatot törlesztjük, így az átmeneti "csak-kamat" törlesztés legfeljebb minimális könnyebbség lenne, ami valószínűleg nem jelentene megoldást. Ha a bank ad rá lehetőséget és úgy döntünk, hogy a kamatnál kisebb törlesztésre szeretnénk átmenetileg áttérni, akkor is érdemes megfontolni, hogy meglépjük-e. Ha úgy alakul, hogy rövid időn belül nem tudunk visszatérni a rendes törlesztési ütemre, akkor csak a tartozásunk nő az átmeneti idő alatt, és a jelzálog vagy más vagyontárgy értékesítése után kezünkben maradó összeg csökken. Bármennyire is szomorú ezt belátni, hogyha nincs reális esély arra, hogy rövid időn belül megoldódnak az anyagi gondjaink, akkor minél előbb értékesíteni kell a vagyonunkat (általában jelzálogosított ingatlant), hogy a lehető legkisebb kár érjen.
Összefoglalva a leírtakat, láthatjuk, hogy sajnos a bank sem tud minden esetben segíteni rajtunk. Nem kellő ráhagyással választott hitel esetén könnyen belefuthatunk olyan helyzetbe, hogy a banktól elvárható legnagyobb könnyítés sem oldja meg a helyzetet és be kell látnunk, azzal járunk a legjobban, ha minél előbb értékesítjük a vagyonunkat és végtörlesztjük a hitelünkek.
