"A pénzteremtéshez pénz kell, de nem feltétlenül a sajátod."
Robert Toru Kiyosaki
Az elmúlt évtizedben elburjánzó lakossági hitelfelvételek azt eredményezték, hogy sokan akár 5-6, vagy szélsőségesebb esetben 15-20 hitelterméket is igénybevettek és törlesztettek/törlesztenek párhuzamosan. Ésszerű környezetben a legritkább esetben tartom indokolhatónak, hogy ilyen szituáció kialakuljon. Miért is lenne szüksége valakinek pl. több, mint 10 különböző hitelre?
Átlátható ennyi tartozás párhuzamos törlesztése?
Nem hiszem. Ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani, hogy 10 különboző hitelnek mikor esedékes a törlesztőrészlete, mennyit kell éppen fizetni, kinek, illetve hol tart a futamidőben.
Racionális az a pénzintézet, amelyik olyannak ad kölcsön, akinek már így is számos tartozása van?
Némi rosszindulattal mondhatnánk, hogy persze, racionális. Hiszen miért is érdekelné a bankot, hogy tudjuk-e fizetni? A valóság az, hogy nagyon is érdekli, a nem fizető ügyfelek lényegesen magasabb költséget jelentenek, és végeredményben legtöbbször nem nyereségesek a bank oldaláról.
Hogy ennek ellenére miért születnek mégis ilyen kölcsönszerződések? A legtöbbször az ügyfél "füllentése" miatt, ugyanis hitelfelvételkor könnyedén el lehet felejteni megemlíteni a többi (más pénzintézetek felé irányuló) tartozást, így a bank nem is feltétlen értesül arról, hogy már bizony vaskos havi törlesztőre köteleztük el magunkat. Sajnos a bankok között a mai napig nem létezik olyan nyilvántartás, ami segítségével a más irányokba fennálló hiteltartozásunkról tájékozódhatnának. Enélkül pedig marad a kétes igazságtartalmú önbevallás.
Ha már egyszer aktív közreműködésünkkel kialakut egy ilyen helyzet, mégis mit lehet tenni?
Először is számolni kell. Adjuk össze, hogy összesen mennyi a fennálló tőketartozásunk. Ne feledjük, a tőketartozást nem úgy kell számolni, hogy 100 ezer forintból eddig 3-szor 10 ezret törlesztettem, akkor az 70 ezer megmaradt tartozás, hanem mindig csak a törlesztőrészletünk tőkére fizetett részével kalkuláljunk (vagy legegyszerűbb, ha közvetlenül a pénzintézettől kérünk egy aktuális tőketartozás egyenleget).
Emellett pedig számoljuk össze, hogy összesen mennyi törlesztőrészletet kell befizetnünk egy hónap alatt.
A probléma értelemszerűen ott gyökerezik, hogy az egy hónapra eső befizetéseinket nem tudjuk kigazdálkodni.
(1. gyakori hiba)
A fennálló 16 tartozás közül válasszuk a 12 kedvencünket és csak azokat törlesszük!
Na persze... Ezzel a lépéssel meg is tettük az első igazán nagy lépést a szakadék mélye felé, ahonnan már egyre nehezebb lesz visszakapaszkodni.
Miért lenne nagy hiba ez a lépés? A 12 kedvenc hitelünkkel nem lesz semmi gond, a következő hónapban is valószínűleg pontosan ugyanakkora összeget kell majd oda befizetnünk. Ellenben a további 4 hitelnél a büntetőkamatok és az elmaradások miatt lényegesen magasabb költséggel számolhatunk. Ha az aktuális hónapban nem tudtuk kigazdálkodni az eredeti összeget, akkor kicsi az esélye, hogy a következőben már egy nagyobbat is ki tudunk fizetni.
(2. gyakori hiba)
Vegyünk fel egy gyorskölcsönt, amiből ki lehet fizetni az aktuális részleteket!
Hát ez a megoldás is csak a szakadék mélye felé fog lökdösni minket.
A felvett gyorskölcsönből nagyszerűen kifizetjük az aktuális törlesztőt. Eddig rendben. Mi lesz a következő hónapban? Az összes eddig tartozásunk továbbra is megmarad, tehát azokra ugyanannyit ki kell fizetünk, mint amennyit ebben a hónapban nem tudtunk. DE megjelenik a "portfóliónkban" egy újabb hitel, amit várhatóan a következő hónaptól kell törlesztenünk. Összességében így elértük, hogy megnövekedik az egy hónapra jutó törlesztőnk, pedig már a növekedés előttit sem tudtuk kigazdálkodni. Eztán még nehezebb lesz.
Csak egy vicc az adósságrendező hitel, vagy tényleg jelenthet megoldást?
Sokan vallják azt, hogyha már egyszer azért kerültek bajba, mert N db hitelt felvettek, akkor egy N+1-ik hitelfelvétel nem jelenthet megoldást. Márpedig ez nem igaz. Sokak számára talán meglepő módon, a pénzintézetek nem azért találták ki az ilyen jellegű termékeket, hogy ezzel még nagyobb bajba sodorják az ügyfeleket, hanem azért, mert így nagyobb esélyt látnak arra, hogy viszontlátják a kölcsönadott pénzüket (nyilván olyan indok is lehet a háttérben, hogy más banktól ügyfeleket csaljanak el, de ez már marketing).
Végezzük el azt a számítást, amit már a hitelfelvételekkor kellett volna. Nézzük meg meddig ér a takarónk és ehhez képest meddig nyújtózkodtunk.
Ha kiszámoltuk a fennálló összes tőketartozásunkat, akkor számoljuk ki, hogy akkora összeg mennyibe kerülne havonta, ha egy hitelben vettük volna fel. No, van itt egy kis füllentés. A havi törlesztőben nem az fog könnyebbséget jelenteni, hogy egy helyen van a hitel, hanem az hogyha az új hitel futamideje hosszabb, mint a meglévők átlagos futamideje. Érdemes az összes tőketartozást mondjuk 5%-kal megemelni, hogy ezzel a hitelkiváltások díjára is becsüljük valamennyit (vagy becslés helyett minden hitelhez kérjünk ajánlatot a hitelkiváltásra). Válasszunk olyan futamidőt, aminél a várható havi törlesztőt kényelmesen be tudjuk fizetni. Ezzel a kiváltással elfogadható szintre tudjuk korlátozni a költségeinket és egyszerűsítjük, átláthatóbbá is tesszük a pénzügyeinket.
Persze itt is van árnyoldal. A futamidő hosszabbítás azt jelenti, hogy összességében több kamatot fogunk fizetni a banknak. Ez is nagy ár, viszont köszönőviszonyban sincs azzal, mint amikor már egy behajtó kopogtat az ajtónkon.
No de mit lehet tenni, ha a hitelkiváltásnál még extrém hosszú (akár 20 éves) futamidő esetén sem kellően alacsony a törlesztőrészlet?
Sajnos ebben az esetben hivatalosan is kimodhatjuk, hogy nem csak a hitelek struktúrája miatt vagyunk fizetésképtelenek, hanem valóban túlvállaltuk magunkat. Ilyenkor sajnos már csak az értékeink pénzzététele segíthet, egészen addig, amíg kezelhető méretűre nem csökkentjük a havi törlesztési kötelezettségünket.
Összefoglalva: Hogyha azért kerülünk bajba, mert túl sok különböző hitelterméket vettünk igénybe és most ezeket nem tudjuk párhuzamosan törleszteni, akkor sem szabad kétségbe esni. Fontos tudni, hogy még lehet nagyobb veszteségek nélküli kiút, csak gyorsan kell cselekedni. Ne kövessük el a fenti két gyakori hibát, hanem számoljunk és a lehetőségek szerint tegyünk lépéseket. Az idő nem csak azért számít, mert ha sokáig húzzuk a döntést, akkor elkezd halmozódni a tartozásunk, hanem azért is, mert ha véletlenül BAR listára (vagy annak utódjára) kerülünk, akkor a bankok nem fognak tolongani, hogy segítő hitelt adjanak.
