"A bőség egy evolúciós lehetőség, magától kialakul, a hiánnyal azonban meg kell küzdeni."
Chris Anderson

A pénzintézetek végtelen képzelőerővel rendelkeznek, ha arról van szó, hogy hogyan lehet különböző, nagyon kedvezőnek hangzó kombinált hiteltermékeket létrehozni. Ezen termékek kivétel nélkül piaci alapon életképtelenek. Mit jelent az, hogy piaci alapon? Azt, hogy nincs egy felsőbbrendű "nagy testvér", aki kívülről bele tud nyúlni az eseményekbe és saját preferenciái alapján befolyásolni. Ezt a természetellenes tényezőt hívjuk Államnak.

Az Állam hajlandó (bizonyos esetekben csak hajlandó volt) számos pozitív célt támogatni, többek között az életbiztosítást (adókedvezménnyel), öngondoskodó megtakarítást (kamatkiegészítéssel), forint alapú lakáshiteleket (kamattámogatással), stb.
(Most tekintsünk el attól, hogy a bejegyzés írásakor nem minden támogatási forma él, a működésük ettől függetlenül tanulságos.)
Az Állami támogatásokra, mint a keselyűk csapnak le a pénzintézetek és próbálják saját zsebükbe forgatni a pénzt.

Két fő kategóriát különböztethetünk meg:
1. Közvetett károkozás, a haszon lefölözése
Ide tartoznak például a kamattámogatott forint hitelek. Ez a kategória első ránézésre nem is tűnik feltétlenül problémásnak. De mégis..., a pénzintézetek ennél  a konstrukciónál hajlamosak egy normál hitelhez képest magasabb kezelési költségekkel számolni. Így összességében az ügyfél valószínűleg néhány ezer forinttal alacsonyabb részletet fog fizetni, de közel sem annyival, mint amennyi támogatást az állam ad. Azaz az adófizetők (köztük a hitelfelvevő) adóját osztják vissza kisebb részben az ügyfélnek és nagyobb részben a hitelező banknak. Azaz, ha helyette ennyivel csökkenne az adója az ügyfélnek, akkor a magasabb - valódi piaci - kamat kifizetése mellett még maradna is pénze.

2. Közvetlen károkozás és a haszon lefölözése
Elérkeztünk a bejegyzés fő témájához, a kizárólag állami támogatásokkal életképes kombinált hitel termékekhez.
Konkrét hiteltípus kiválasztásától függetlenül vessünk egy pillantást arra, hogy miért beszélünk egy beteg lóról!
Ezen termékek rendszerint úgy állnak össze, hogy először a törlesztőrészletünkben válasszuk szét egymástól a kamat és a tőke törlesztést, majd a tőketörlesztés egy részét vagy egészét ne tőke csökkentésére használjuk fel, hanem próbáljuk meg fialtatni és majd később törlesszünk vele. Szélsőséges esetben a törlesztőrészletünkből egyáltalán nem törlesztünk tőkét, hanem minden hónapban a teljes felvett összegre fizetjük a kamatot és a törlesztőrészlet azon felüli részét fektetjük be (az egyszerűség kedvéért ezt a változatot fogjuk vizsgálni). Ebből a befektetésből és a kamataiból fogunk majd a szerződésben meghatározott idő múlva egy összegben tőke tartozást törleszteni, hogy utána normál hitelként fizethessünk tovább. Arról van szó, hogy az egyösszegű törlesztés után szeretnénk, ha a tőketartozásunk kisebb lenne, mintha végig hagyományos módon törlesztettük volna. Álljunk meg egy szóra!  Mekkora kamatot kell elérnünk ezzel a befektethető tőkével, hogy ne járjunk rosszabbul, mintha tőketörlesztésre fordítottuk volna? Pontosan a hitelkamatot kell elérnünk ehhez, hiszen ha tőkét törlesztettünk volna, akkor ennek a résznek a kamatával csökkent volna a következő havi kamat törlesztő részletünk. Azért ez már így elég gyanús. Gondoljuk végig egy pillanatra, hogy nem láttunk még olyat, hogy alacsonyabb kamatra kaphatnánk hitelt, mint amennyit a mi megtakarításainkra egy bank hajlandó fizetni. Nem állítom, hogy nem lehet egy hitel kamatánál magasabb hozamot elérni egy befektetéssel, de ott már komoly kockázatok lépnek be a képbe, és hát korántsem normális dolog, ha valaki a hitelből szerzett tőkéjét kockáztatja.
Az eddigiek alapján láthatjuk, hogy tiszta piaci környezetben a kombinált hitelnek nincs létjogosultsága. Most lép be a képbe az Állam és azt mondja, hogy ad adókedvezményt, vagy kamattámogatást, ezzel javítva a befektetésünk hozamát. Igen ám, csak hogy már az is egy jelentős támogatás, ha annyit ad, hogy ne járjunk rosszabbul, mint egy hagyományos hitellel és persze ennél legfeljebb egy icipicit ad többet (vagyis inkább úgy mondanám, hogy a pénzintézetek be tudják lőni úgy a díjaikat, hogy a támogatással csak egy minimálisan járjon jobban az ügyfél). Gondolhatnánk, hogy végülis mindenki örülhet, hiszen az ügyfél kevesebbet fizet, a bank többet kap. Kicsit bonyolultabb, de idáig még az első kategóriáról is beszélhetnénk.
Lássuk milyen további buktatók vannak:
Az életbiztosításos kombináció abból él, hogy a 10 évnél nem rövidebb idejű életbiztosítások után adókedvezmény jár. Ebből származik a plusz hozam, azaz csak származott, mert idő közben megszüntették. Tehát máris megtaláltunk egy buktatót, az adókedvezményt bármikor kihúzhatják a lábunk alól, akkor pedig marad egy piaci kombinált hitel, aminél folyamatosan bukunk azon, hogy nem törlesztjük a tőkét. Ugyanakkor, az adókedvezmény megszüntetése nélkül is találhatunk egy másik buktatót, mégpedig a 10 éves korlátot, azaz egy viszonylag hosszú, rögzített futamidőt. Miért fontos ez a 10 év? Mert ha ennél korábban szeretnénk kilépni a hitelből (akár végtörleszteni, akár mással kiváltani, stb), akkor rögvest kiderül, hogy az apróbetűs rész a szerződésben tartalmazott jópár meglepetést. Mint azt már tudjuk, a tőketartozásunk nem csökkent, hiszen nem oda ment a törlesztőnk, tehát marad a kérdés, hogy mennyire kamatozott jól a befektetésünk? Hát nagyon rosszul kamatozott, mert a futamidő első részében szinte kizárólag banki/biztosítási díjat fizettünk belőle, azaz nemhogy nem kamatozott, de néhány év után a befektetésünk még csak töredéke a befizetésünknek. Továbbá belép még egy tényező, az Állam visszakéri az adókedvezményt (vagy egy részét, ugyanis a törvény időnként változik ezügyben).
Ugyanezen a lapon említhetjük a lakáselőtakarékossággal kombinált hitel konstrukciókat. Az előtakarékossági idő rögzített (4-8 év), ha annál előbb szeretnénk kiszállni, akkor a támogatásokat (büntetőkamatokkal együtt) fizethetjük vissza.
Hogy lehetne további kockázatot vinni ezekbe a konstrukciókba? Hát persze, ha a hitel deviza alapú. Hol van ebben az extra kockázat a már ismert árfolyamingadozáson túl? Ott, hogy míg egy sima devizahitel tőke törlesztőrészleteiben pl. 8 éven keresztül havonta mindig az aktuális árfolyam jelentkezik, addig egy ilyen kombinált megoldásban az összes tőketörlesztésünk egyszerre fog megtörténni a 8. év végén, az akkori árfolyamon. Ez persze jól is elsülhet, de lássuk be, nem elenyésző a különbség a 8 év átlagos árfolyamán törleszteni, vagy a 8. év végin, hiszen ez utóbbi akár a 8 év legrosszabb árfolyama is lehet.

Összefoglalva, a kombinált termékekben rejlő kockázat sokkal nagyobb, mint az általa esetlegesen nyerhető minimális előny. A konstrukciók rugalmatlansága (az, hogy nem lehet belőle bármikor kiszállni) nehezen számszerűsíthető, rendkívül nagy kockázat. Továbbá ne felejtsük el, hogy a háttérben az Állam a mi pénzünket osztja szét a bank és kisebb részben mi köztünk.