"A felelősség-nem-vállalás és -hárítás mára össznépi élettevékenységgé vált."
Vavyan Fable

Most, hogy talán lassan kezdünk kikecmeregni az elmúlt években lezajlott válság okozta sokkból, illetve már látjuk - vagy legalább sejtjük - a fényt az alagút végén, itt az ideje átgondolni, hogyan tovább. Mit tanultunk a válságból és milyen következtetéseket vonhatunk le?

Meglepően sok helyről hallani, hogy "soha többet hitelt". Tényleg ez a jó megoldás? Vagy ez már az átesés a ló túloldalára?

Mi is az a hitel?
A hitel egy olyan pénzösszeg, ami már most a miénk, de csak később fogjuk megtermelni. Másképp fogalmazva, a hitel egy eszköz, aminek a segítségével a jelenben élvezhetünk olyan javakat, amiket csak a jövőben fogunk kiérdemelni.

A hitel elsődleges célja az, hogy valamilyen tevékenységhez, vállalkozáshoz biztosítsa a szükséges tőkét. A plusz tőke segítségével extra profitra lehet szert tenni, amivel visszafizethető a hitel. Magyarul, a hiteleket eredetileg arra találták ki, hogy pénzmagot biztosítsanak egy vállalkozás beindításához vagy bővítéséhez. Ennek hasznos felhasználásában a bank és a hitelfelvevő is érdekelt, hiszen a bank így kaphatja vissza a pénzét, az ügyfélnek pedig így lesz sikeres a vállalkozása.

A vállalkozói hitel mellett elterjedt a vásárlói hitel is. Ebben az esetben a hitelfelvevő a kapott pénzt egy választott termékre költi el. Egy ilyen hitelfelvétel közvetve jó annak, akinél az ügyfél elkölti a pénzét, hiszen azt a vállalkozást olyan pénzből táplálja most, amit majd csak később fog megkeresni. A vállalkozónak ez lényegében egy tiszta haszon. A vásárlói hitelt felvevő szempontjából is azonnal jelentkezik a haszon, ugyanis már most megveheti a boldogságához hozzájáruló terméket (a porszívótól kezdve az autón át a lakásig bármit).

A lakosságot jellemzően ez utóbbi fajta hitel érintette érzékenyen, de ennek hatása érezhető volt a vállalkozói hiteleknél is. Kicsit ássunk mélyebbre a témában, hogy is van ez.

Véges tologatás
Beszéljünk hagyományos lakossági vásárlói hitelről. Dönthetünk úgy, hogy egy adott évben nem elégszünk meg a jövedelmünkkel (X), hanem felveszünk mellé még egy éves jövedelmünkkel megegyező nagyságú hitelt, és ezt mind elköltjük. A hitelt viszont vissza kell fizetni... kamatostul. Ezért az egy évi kánaánért cserébe a következő 4 évben évi 0,3*X összeget kell visszatörlesztenünk, azaz csupán 0,7*X elkölthető jövedelmünk marad. Ha az első törlesztési évben úgy döntünk, hogy mégis szükségünk lenne a teljes X-nyi jövedelemre, akkor halaszthatjuk a hitel visszafizetését például egy újabb 0,3*X összegű hitel felvételével, viszont így a rákövetkező 4 évben már évi 0,33*X törlesztésre kell számítanunk és csak 0,67*X jövedelmünk marad a megélhetésre.
Ezt a folyamatot még tologathatjuk egy darabig, apránként növelve a ránk váró törlesztőt. Vegyük észre, hogy csak egyetlen évben volt szó arról, hogy a jövedelmi helyzetünknél jobban éltünk, de ezért cserébe - a példa esetén - négy szűk esztendőt kell bevállalni. Illetve az is látható, hogy minél tovább halogatjuk a visszafizetést, az annál drágább lesz, annál "szűkebb" esztendőkkel fogunk fizetni.

Infláció és kamat
A fenti példánál szándékosan kimaradt a kamat és az infláció, hogy ne bonyolódjon a történet. Pótoljuk gyorsan ezt a hiányosságot. A hitelek kamata értelemszerűen úgy van kialakíva, hogy az inflációnál magasabb legyen. Emiatt, az egyszerűség kedvéért hitelkamatot számolhatunk úgy is, hogy mennyivel infláció fölötti a kamat, vagyis mekkora a kamat reál értéke.
Az infláció fölötti kamat vizsgálata azért is jó, mert normál körülmények között elfogadható becslést jelent, ha inflációt követő jövedelememelkedéssel kalkulálunk. Ennek az a jelentősége, hogy már csírájában elfojtsuk az olyan gondolatokat, hogy "most felveszem a hitelt, és jövőre a már magasabb jövedelemből könnyedén törlesztek", hiszen pont most állapítottuk meg, hogy a kamat infláció (és a várható jövedelememelkedésünk) fölötti.
Így összességében a fenti példa úgy értelmezendő, hogy az "X" a jövedelem vásárlóerejét mutatja, azaz inflációkövető béremelést feltételezve minden évben valóban X marad a jövedelem.

Kockázat
Most tekintsünk el a kamat változásának, illetve devizahiteleknél az árfolyam változásának kockázatától. Egy ezeknél sokkal fontosabb kockázatot is meg kell említenünk, mégpedig azt, hogy a hitelünk visszafizetésének feltétele az, hogy a vállalt futamidő alatt az általános szükségleteinken túl folyamatosan ki tudjuk gazdálkodni a törlesztőrészletet is. Ha jobban belegondolunk, azért elég nagy bátorság kell ahhoz, hogy azt állítsuk: "15 év múlva legalább olyan jó munkám és jövedelmem lesz, mint most". Itt jegyezném meg, hogy az elmúlt években bedőlt hitelek legnagyobb része nem az árfolyamok romlása, vagy a kamatok emelkedése miatt futott zátonyra, hanem a hitelfelvevő rendszeres jövedelmének jelentős csökkenése következtében. Ez egyébként azt is mutatja, hogy a forint alapú hitelek sem sokkal biztonságosabbak, mint deviza alapú társaik.

Megéri - nem éri meg
Látjuk, hogy ha a jelenben szeretnénk élvezni jövőbeli munkánkért kapott jövedelem gyümölcsét, azért több árat is kell fizetni.
Az egyik legfontosabb ezek közül a kamat, amit a bankoknak fizetünk. Ez úgy számszerűsíthető, hogy például ha a jövőre megkeresett 100.000 Ft-ot a jelenben akarom elkölteni, akkor most 90.000 Ft értékben vásárolhatok belőle.
A másik legfontosabb fizetendő ár pedig az, hogy akkor a jövőben ennyivel kevesebbet lehet költeni. Vagyis ha most valaki tovább akar nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér, akkor cserében "rövidebb takaróhosszal rendelkező" évek következnek.

Összefoglalva, nem jelenthetjük ki, hogy hitelt felvenni nem szabad, csupán a lehető legjobban át kell gondolni és mérlegelni, hogy mit vásárolnánk a jövőbeli keresetünkből, és hogy az valóban megér-e ennyit. Számvetésnél ne felejtsük el a kockázatok között felsorolni a jövőre vonatkozó elköteleződésünket. Az árnál pedig a kamaton túl emlékezzünk arra is, hogy a mostani többlet költésünkért cserében a jövőben vékonyabb pénztárcából kell gazdálkodnunk.